A nyár a feltöltődés, élménygyűjtés ideje, rengeteg az inger, kicsit kicsomagoljuk magunkat a sok-sok ruhából és a természet is kicsomagolja magát, körbevesz minket áradó illataival, pompázó színeivel, zsivajgó hangjaival.
Ilyenkor, közeledve a nyár vége felé, rátekinthetünk arra is, hogy mennyire tudtunk felszabadulni, feltöltődni, átengedni magunkat a természeti környezet látványának, a bőrünket érő ingereknek, a madarak hangjának, a virágok illatának - egyszóval érzékszervi tapasztalásainknak.
Ez független attól, hogy szabadságunkat élveztük vagy csak munka után bandukoltunk haza, mert a jelen befogadásához igen kevés is elég. Ha sokszor engedtük meg magunknak ezt a luxust, akkor feltöltődhettünk úgy is, ha csak napokra tudtunk kiszakadni a rutinból.
Feltehetjük magunknak a kérdést, hogy mennyire tudtunk jelen lenni találkozásainkban másképpen és másokkal, így nyáridőn, a fesztiválok és szabadtéri programok és családi utazások idején.
Mennyire akartunk görcsösen másoknak megfelelni (az alakommal a strandon, az autómmal az úton, vagy a nyaralási helyeimmel a munkahelyemen), ahelyett hogy élveztük volna az élményt magát.
Mennyire tudtunk úton lenni és élvezni az úton levést? (Ahelyett, hogy csak az úti célra figyeltem volna, vagy ha már megérkeztem, rögtön a következő úti célon töprengtem volna.)
A jó hír az, hogy a „jelen levés”, a tudatosság és önmagunk (és a valóság) felszabadultabb elfogadása fejleszthető, gyakorolható képesség.
Ha van mit tanulnod ebben a műfajban, várunk szeretettel mindfulness csoportunkban!
„Tudatos jelenlét csoport” legközelebb 2019. szeptember 27-től indul, a részleteket a mindfulness csoport oldalon találod.
Búcsúzóul pedig a fent idézett vers:
A tengerparton
A végtelen világok tengerpartján gyermekek találkoznak.
A roppant ég mozdulatlan fejük felett, és a nyugtalan víz viharos. A végtelen világok tengerpartján kiabáló, táncoló gyermekek találkoznak.
Homokvárat építenek, és üres kagylókkal játszanak. Hervadt levelekből csónakokat szőnek, és mosolyogva úsztatják a mérhetetlen mélységek felett. A világok tengerpartján gyermekek játszanak. Nem tudnak úszni, és nem tudnak hálót vetni sem.
Gyöngyhalászok gyöngyre áhítozva buknak alá a mélybe, sóvár kereskedők vitorláit viszi a szél - a gyermekek pedig kavicsokat gyűjtenek, és szétszórják ismét. Nem keresnek rejtett kincseket, nem tudnak hálót vetni sem.
A tenger kacagva felviharzik, és sápadt sugarai a tengerpart mosolya. Öngyilkos hullámok érthetetlen balladákat énekelnek a gyermekeknek, mint a bölcsőt ringató anya. A tenger játszik a gyermekekkel, és sápadt sugarai a tengerpart mosolya.
Végtelen világok tengerpartján gyermekek találkoznak. Viharok kószálnak az úttalan égen, hajók törnek össze a nyugtalan vízen, a Halál jár kint – és a gyermekek játszanak. A végtelen világok tengerpartján van a gyermekek nagy találkozója.
Rabindranath Tagore (Kopácsy Margit fordítása)
